Az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg. A törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örökhagyó örökösödési jogával egyáltalán nem élt, vagy örökös nevezése hagyatékot nem meríti ki. Tehát elsősorban a végrendeletben megjelölt örökös örököl, és ha a teljes hagyatékot kimeríti nincs törvényes öröklés.

Persze van köteles rész, de az már nem törvényes örökös.

A törvényes örökösként elismert rokon, mint körök fogalmát a Ptk. családjogi könyve szerint kell értelmezni, vagyis egyenes ági rokonnak tekinthetők azok, akik az egyik a másiktól származik, oldalági rokonnak tekintendők azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyenes ágon nem rokonai egymásnak. A vérségi származás a döntő, és nincs jelentősége annak, hogy a leszármazó, házasságból, vagy házasságon kívül született. Az apai leszármazást az apaság vélelme dönti el.

Kivételnek tekinthető az örökbefogadás, mert az örökbefogadott, mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. A Ptk. nem ismeri el a minden oldalági rokon törvényes öröklési jogát. Törvényes öröklési joga csak az örökhagyó egyenes ági rokonainak, leszármazottainak és felmenőinek, valamint az örökhagyó oldalági rokonainak törvényes öröklési jogát kiterjeszti a dédszülei leszármazókra is, az oldalági törvényes örökösök körében.

A házastárs a szó jogi értelmében nem rokon, az örökhagyóhoz fűződő közeli és szoros hozzátartozói kapcsolata folytán, viszont minden jogrendszer kiemelt törvényes öröklési jogi helyet biztosít számára.

Az élettársat a hatályos Ptk. nem ismeri le törvényes örökösként. De természetesen végintézkedésen alapuló örökös lehet.

A 2009. évi XXXIX. Tv.  – A házastársak mindenben azonos és törvényi öröklési és jogi státuszt biztosít az örökhagyó bejegyzett élettársának, az azonos neműek között is.

A törvényben meghatározott sorrend, kivételt nem engedő szigorú rangsor.

A törvényi sorrendben, az előbb álló örökösként, mindig megelőzi az mögötte állókat.

Az örökhagyó leszármazói

• Leszármazó fokok szerint, leszármazóként egyenlő arányban előbb a gyermekek, majd az unokák, úgynevezett képviselet vagy helyettesítési elv szerint.

Az örökhagyó házastársa a leszármazott mellett mindig holtig tartó haszonélvezeti jogot az örökhagyóval közösen lakott lakáson ahhoz tartozó berendezés és felszerelési tárgyakon és állagörökösként egy gyermekrészt örököl.

Leszármazók hiányában ő örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást, az ahhoz tartozó berendezés és felszerelési tárgyakat, továbbá a szülőkkel osztozva a hagyaték többi részének felét, szülő hiányában azonban az egész hagyatékot, kivéve az esetleges ági vagyon kivételével.

• Leszármazott hiányában a szülők a házastárs mellett, a házastárssal osztozva fejenként egyenlő arányban öröklik a hagyaték felét, kivéve a közösen lakott lakást és az esetleges ági vagyont.

A kieső szülő helyén, a másik szülő és a házastárs fejenként egyenlő arányban.

Az örökhagyó felmenői, illetve oldalrokonai leszármazók és házastárs hiányában.

• szülők, illetve szülői leszármazók – ez utóbbiak a helyettesítési elve szerint.
• nagyszülők és nagyszülői leszármazók – ez utóbbiak a helyettesítési elve szerint.
• dédszülői, illetve dédszülői leszármazók – ez utóbbiak a helyettesítési elve szerint.
• távolabbi felmenők
• valamennyi fenti személy hiányában, végső soron az állam.

A törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek, fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek, vagy a távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.

Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek, fejenként egyenlő részben örököl.

A gyermeket az öröklési jogi képesség, a jogképességének kezdő időpontjától illeti meg, azaz az élve születésétől függően, fogamzásának időpontjától örökölhet.

A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét és ezért a gyermek törvényes öröklési kapcsolatát nem érinti, az apaság vélelmének megdöntése viszont, megszűnteti a rokoni, és ezért a törvényes öröklési jogi kapcsolatot.

A házasság pontja a házasságon kívül született gyermekek öröklési jogegyenlőségének elve alapján, valamennyi gyermek egyenlő arányban örököl a törvény szerint.

A távolabbról származók törvényes öröklése, az úgynevezett helyettesítési elv szerint alakul.

Az öröklésből kiesett gyermek, vagy távolabbi származó helyén egymás közt, egyenlő részekben, a kiesett gyermekek örökölnek.

Leszármazók és a házastárs hiányában örökölnek az örökhagyó felmenői, és oldalrokonai. Az öröklési jogban az azonos felmenői fokon lévő egyenes ági rokonokat és azok leszármazóit egyetlen öröklési csoportba úgynevezett parentéliába osztja be. Az adott parentléliába tartozó személyek megelőzik a következő parentéliába tartozó rokonokat. Addig nem kerül sor a következő csoport öröklésére, amíg az őt megelőző csoportból bárki örökölhet.

Az öröklési jog három teljes parentéliát ismer, a szülői, a nagyszülői, és a dédszülői. A távolabbi felmenők egy csoportba tartoznak, ez a parentélia azonban egyrészt csonka, mivel ezen felmenők leszármazói már nem törvényes örökösök, másrészt a parentélián belül nem érvényesül a fokozatos öröklés elve, mivel ezen túlmenően minden felmenő egyszerre és fejenként egyenlő arányban örököl.

A szülői első parentélia – A szülő és a szülő leszármazójának öröklése

Ha leszármazó és házastárs nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyére, ennek leszármazói örökölnek oly módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha kiesett szülőnek leszármazója nincs, vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő, vagy annak leszármazói örökölnek.

Az első parentéliát az örökhagyó szülei és azok leszármazói képezik, ha nincs leszármazó, és nincs házastárs. Az örökléshez a szülőknek nem kell házastársi kapcsolatban élniük. Az öröklésből kieső szülő helyén annak leszármazói örökölnek, pl. az örökhagyó testvére. Ha az adott szülőnek nincs leszármazója, akkor a másik szülő az egyedüli örökös, vagy annak leszármazói. Itt úgy érvényesül a helyettesítési elv, mint az örökhagyó leszármazói esetében.

A nagyszülői második parentélia

Ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülei. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mind a kieső szülők helyén ennek leszármazói. Ha kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, vagy nem örökölhet, helyette nagyszülő párja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülő pár kiesett, és helyükön leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülő pár, vagy az ő leszármazójuk örökli. A nagyszülők és azok leszármazói akkor örökölnek, ha a szülő parentélia teljesen kiüresedik. Érvényesül a helyettesítési elv, és az örökösök sorrendjének fokozatossága. Különbség, hogy a nagyszülői parentéliában egy nagyszülő pár, és az ő leszármazói, mint egy parentélián belüli öröklési csoportot képeznek.

A dédszülői harmadik parentélia – A dédszülő és a dédszülő leszármazójának öröklése

A nagyszülő és a nagyszülőtől leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben, az örökhagyó dédszülei. Az öröklésből kiesett dédszülő helyén, ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs, vagy nem örökölhet, helyette dédszülő párja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl. Ha valamely dédszülőpár kiesett, senki leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot fejenként a többi dédszülő pár örökli. A dédszülő párok és leszármazói külön öröklési csoportot képeznek. Ha valamelyik dédszülő pár kiesik, az egész hagyatékot fejenként, egyenlő részekben a többi dédszülő pár örökli.

Távolabbi felmenők és oldalrokonok öröklése

Ha a dédszülő és a dédszülőtől leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben, az örökhagyó távolabbi felmenői. Az öröklési jog a dédszülőkön túli felmenők leszármazóinak törvényes öröklési jogát nem ismeri el. A felmenők egyszerre és fejenként egyenlő arányban örökölnek.

Az állam törvényes öröklési jogi helyzete – Az állam szükségképpeni törvényes öröklése

Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös. Az államot, mint törvényes örököst, az örökség visszautasításának joga nem illeti meg. Tehát más örökös hiányában, végső esetben az állam örököl. Az örökhagyó halálának pillanatában, azaz az öröklés megnyíltában, a hagyatékot elfogadás, vagy bármely más jogi cselekmény nélkül megszerzi, de egyben felel a hagyatéki tartozásokért is. Az állam, mint törvényes örökös, egyben szükség szerinti örökös is, a hagyatékot nem utasíthatja vissza. Más a helyzet, ha az államot, az örökhagyó végintézkedésében nevezi meg örökösnek, ilyenkor is megilleti az államot a visszautasítás joga.

 A házastárs öröklési joga lényegesen szélesebb lett.

A házastárs örökölhet leszármazó mellett, leszármazó hiányában szülő mellett, egyedi örökösként, illetve ági vagyon tekintetében is lehet törvényes örökös.

Házastárs öröklése leszármazó mellett

Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson, és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, és egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.

A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltásra nem igényelhető. Osztályos egyezségben a házastársnak gyermekrész helyett, az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltásra nem igényelhető.

Házastárs megváltási igénye

A házastárs, jövőre nézve, bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. A haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekének figyelembevételével kell megtörténnie. A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat természetben, vagy pénzben egy gyermekrész illeti meg.

Házastárs öröklése a szülő mellett

Ha leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást, és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, a másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő, és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.

Házastárs és a szülők együttes öröklése

Leszármazó hiányában a házastárs örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást, és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. Itt állagörökös lesz. A hagyaték többi részének a fele is megilleti a házastársat, itt is állagörökös, a másik fele a szülőket illeti meg, fejenként egyenlő arányban. Ők is állagörökösök, tehát tulajdonjogot örökölnek. Ha valamelyik szülő nem él, a másik szülő és a házastárs örököl, fejenként egyenlő arányban. Itt nem érvényesül a helyettesítés elve.

Fontos szabály, a szülőket megillető törvényes öröklés, hiszen a házastársnak nincs haszonélvezeti joga.

Ha leszármazó és szülő nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fent, és az eset körülményéből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá hárult kötelezettségtől, vagy más tehertől mentesülne.

Ha leszármazó és szülő nincs, vagy nem örökölhet, tehát az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Minden más felmenőt és az összes oldalági rokont megelőzi.

A házastárs haszonélvezeti joga az ági vagyonon

A házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Mind a házastárs, mind az ágiörökös a jövőre nézve, bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson, és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a házastárssal szemben nem igényelhető. Megváltás esetén a házastársat, az ági vagyon 1/3 –a illeti meg.

A haszonélvezeti jog megváltásának, a haszonélvezeti örökös és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembe vételével kell történnie.

Az ági vagyon tulajdonjogát, a jogos ági igényt támasztó felmenő vagy oldalági rokon örökli, de ezen az özvegyet holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Itt van már lehetőség megváltásra. Ezt kölcsönösen mindegyik fél időkorlát nélkül gyakorolhatja. Kivéve az özveggyel szemben nem gyakorolható az örökhagyóval közösen lakott lakáson, és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.

A megváltási jog folytán az állagörökösként igényelhető tulajdoni hányad az ági vagyon 1/3-a, és ezt aztán lehet pénzben kifizetni. A jog gyakorlásánál az örökösök méltányos érdekeit kölcsönösen figyelembe kell venni.